Ígérem, lesz majd második és főleg első bejegyzés is,
ahogy kitalálok valami frappáns blog indító szöveget. Csak most azzal van tele a
fejem, hogy az egyik haverem szólt pár nappal ezelőtt, kellene valami szép
ékszer a feleségének. Szülinapra. Persze, ok, mikor lesz? Egy hete volt... De
valami szépet csináljak. Szívecskéket, meg pillangókat (jó, a lepkéket én
mondtam).
Az a baj, hogy kb. annyira vagyok romantikus, mint egy
vasaló deszka, szóval elég távol állnak tőlem ezek a minták. Gondoltam, csinálok
valami Molyosat, aztán majd elnyálasítom. Kezdetnek itt volt ez (medál és
fülbevaló):
Efcolor gyertya lángra olvadó (tényleg) festékkel színeztem
ki a szívecskéket. Ez por alapú, a gyertya lángjától 5 perc alatt megolvad, és
egyszínű, fényes eperfagyivá válik.
A másik medál kicsit bonyolultabb volt, fecskendős
gyurmával készült a girlandos része. A másik oldal ezüst alap, rózsaszín
műgyantával színezve. Ahol a fecskendő és az ezüst összeért, ott kb. ötször
tört el, miközben csiszatoltam. A végén feladtam. Megpasztáztam, aztán
kisütöttem és utána reszeltem csak meg.
Elküldtem a képeket a havernek. Az eperfagyit nem
reagálta le (jól van na, nem 12 éves a felesége), ez a szív bejött, de inkább
az a lepke, amit mondtam, na az kéne. Úgyhogy következzenek a Lepkék és rózsák!
Jaj, és persze, a cukorkák!
Larával karácsonykor mézeskalácsot díszítettünk (és volt
narancsba szurkált szegfűszeg is, valamint bibibi). De a díszítésnek szánt
cukor nagy része megmaradt. Ebből született a medál és a fülbevaló. Na, édi?
