6. Lepke-szettek és a Bermuda-háromszög

Lara medálja elveszett! Pontosabban pillanatnyilag abban a misztikus térben tartózkodik, ahová az eltűnt kulcsok, páratlan zoknik másik fele, és a hiányzó puzzle-darabok kerülnek. Majd persze rejtélyes módon ott teremnek a százszor átkutatott zsebben, kenyértartóban, macska alatt. De addig is, hogy ne legyen Lara medáltalan, rekonstruálom a nevezettet.

Míg az ezüst gyurma korú, könnyen lehet mintázni a felületét. Egy rakás teljesen hétköznapi dologgal is remekjó textúrákat lehet kialakítani. Azt most ne számítsuk bele, amikor véletlenül belekapok a puha gyurmába, azt most hagyjuk. Ennek a szebbik felét csiszoló papírba tömködtem. Direkt. Az a kék kő pedig paua kagyló.

Tényleg, nem is meséltem el a lepkés-rózsás sztori végét! Végül készítettem egy újabb változatot, pontos instrukciók alapján. Legyen lepke formájú, mert az jól néz ki, de a rózsás is jó. És mi tetszik a rózsásban? Hát, hogy piros. Világos, így már értem.

A medálhoz és a fülbevalóhoz minden pillangót egyesével rajzoltam elő és vágtam ki sniccerrel, nem lévén lepke formám. Kiégetés után pedig helyenként pirosra festettem. Következzenek tehát a végleges lepkék:

Lepke falka

Vezérlepke

 

Amíg azon fanyalogtam, hogy lepkegyártásra kárhoztattam (mielőtt megsajnálnám magam, emlékszünk ugyebár, hogy az én csodás ötletem volt ez), Lara pozitív gondolatokkal látott el a pillangók mibenlétét illetően. Ezért megalkottam neki egy szettet. Elölnézetből ilyen:

Kivételesen a hátoldalakat is díszítettem. A fülbevalókat kékre festettem és elláttam egy-egy kagylóhéj spirállal. A medál hátát pedig antikoltam. Ezt roppantul élveztem, és közben tömény záptojás szagot árasztottam a patinázáshoz használt kénmáj lelkes közreműködésével.

Hogy miért is pixeles a medál hátaközepe, az legyen Lara és a medál titka.

5. Mandzsettagombolás

Esküvőre hívtak minket! Milyen ruhát vesz oda manapság a vendégsereg? Én beszereztem egy új cipőt, Borz pedig kézelős inget vásárolt. Ettől persze ihletet kaptam, és kitaláltam, hogy ellátom saját gyártású mandzsettagombokkal az elegántosság végett.

Az ezüstgyurma, főleg az elején, nem egy haladós történet, sok vele a szöszmöt. Ezért általában több dologgal mókolok egyszerre, most is megindult a mandzsetták tömeges előállítása, avagy a mandzsetting, ahogy Felhőmester definiálta.

Mindenképp szerettem volna egy monogramos gombot, egyszerű betűkkel. Kivágtam az alapot kiszúrószettel, fecskendős gyurmával ráírtam a betűket. A peremét szintén fecskendővel csináltam, majd rettentő sok pasztával eltüntettem a hurkák közti árkot. Miután kiégett, borostyán színűre műgyantáztam. Ez az:

A második kísérlethez négy négyszögletes lapot vágtam ki késsel a gyurmából, két különböző vastagságban, a felső, vékonyabb lapok közepéből kivágtam egy-egy kört, majd a szögletes és a lyukas lapokat összeragasztottam. Nagyzolok amúgy, mert nyilván másodjára lett csak jó. Az első változat száradás közben meghajlott, és a két-két lap nem passzolt össze.

A betűs mandzsettánál is a barna volt a célfüggvény, itt már egy sötétebb színű kísérlet látható.

A múltkor beszereztem új fecskendő végeket, és volt köztük olyan, ami nem kúp alakú, hanem lapos. A hurkák helyett csíkokat húz. Ezzel kereteztem a következő darabot. Belülre hagyományos véggel fecskendeztem mintát. A rekeszeket aztán Efcolor porral töltöttem fel. Gondban voltam vele, mert a rekeszek kicsik, folyton egymásra porozódtak a színek. Inkább összekevertem a port szantálfa olajjal (ami egyébként nem feltétlenül az Efcolorhoz való, de működött), ettől folyékony lett, ecsettel könnyedén felvittem.

Az első monogramos változatot nagynak találtam, ezért készítettem egy fél centivel kisebbet is. Persze nem biztos, hogy a képen szembeötlő a különbség, ezért csak simán higgyétek el. A gomb oldalát is gyurmából vágtam ki, ezért könnyebben polírozható, és fényesebb lett. A színe is jobban tetszik, mint az előzőké, sikerült egy mélyebb, enyhén csillámos barnát kikeverni.

A roppant szigorú zsűri (én) ajánlását követve Borz a nagyobbik gombbal ékeskedik majd.

4. Lepkék és rózsák

Ahogy tegnap ígértem, jöjjék, ami lett!

Nem voltam túl lelkes a pillangós ékszerektől, lássuk be, ez látszik is rajtuk. Nem vagyok elégedett. Hanem nem. Már-már Mekk mesteri magasságokba emelkedtem a készítés közben. Tényleg.

Az alapötlet az volt, hogy a romantika jegyében pillangó párokat alkotok. Egy fecskendős lepke és egy sima. Bónuszként továbbképzem magam, mivel a fecskendős skilljeim elég haloványak. Ez a fajta gyurma fecskendőbe van töltve, onnan kell kinyomni különböző átmérőjű végek segítségével. Olyan, mint az a konyhai készség, amivel cukormáz-díszt lehet elhelyezni tetszőleges süteményeken. Aki próbálta már, beláthatja ennek nehézségi fokát, szorozva minimum kettővel, mert a fecskendő kisebb, az anyag pedig nem olyan lágy, mint a cukormáz. Szóval így.

Miközben molyoltam, el is felejtettem, hogy túl a mindenféle sablonos mintán, a pillangók nagyon szépek! Talán alulról annyira nem, a sok lábukkal meg a fura testükkel, na, de ki kukkol alulról lepkét? A pillangászok talán. Jó, befejeztem. Úgyis csak a szárny a lényeg. Meg a minta, meg azok a színek! Na, erre mind nem gondoltam.

Persze, ahogy lenni szokott, próbáltam a fecskendős szárnyakat megcsiszolni nyersen (nem jó ötlet, nem jó ötlet), több, igen érdekes darabra tört. Úgyhogy hagytam, hogy majd kiégetve macerálom. Nyilván kiégve is eltört. Leginkább azért, mert hajszálvékony lett.

Itt kellett volna feladnom, de nem tettem. Cserébe elreszeltem több tucat ujjamat (há, a híres, legalább 24 ujjú Moly!), belekönyököltem a műgyantába (többször, tetszőleges színekben, a maradék ment a szárnyakra), még több változatos helyen törtem el, repesztettem meg az összes létező darabot. A csápokat meg lefelejtettem. Báh.

Itt a medál:

Ezek pedig a fülbevalók (a szösz nem szerves tartozék):

 

A rózsákhoz viszont vonzódom. Némiképp plátói módon. Megnézem, de a magamévá már azért nem teszem. Főleg, mert szúr, ugye. Így lettek a piros rózsák (Vitrea fémfestékkel színeztem). Rácson. Úgy látom, a giccs jegyében születtem. A(z igen jó minőségű :-)) képen amúgy egy gyűrű és egy medál látható.

Nekem tetszik. :-)

3. Cukorka projekt és egyéb nyalánkságok

Ígérem, lesz majd második és főleg első bejegyzés is, ahogy kitalálok valami frappáns blog indító szöveget. Csak most azzal van tele a fejem, hogy az egyik haverem szólt pár nappal ezelőtt, kellene valami szép ékszer a feleségének. Szülinapra. Persze, ok, mikor lesz? Egy hete volt... De valami szépet csináljak. Szívecskéket, meg pillangókat (jó, a lepkéket én mondtam).

Az a baj, hogy kb. annyira vagyok romantikus, mint egy vasaló deszka, szóval elég távol állnak tőlem ezek a minták. Gondoltam, csinálok valami Molyosat, aztán majd elnyálasítom. Kezdetnek itt volt ez (medál és fülbevaló):

Efcolor gyertya lángra olvadó (tényleg) festékkel színeztem ki a szívecskéket. Ez por alapú, a gyertya lángjától 5 perc alatt megolvad, és egyszínű, fényes eperfagyivá válik.

A másik medál kicsit bonyolultabb volt, fecskendős gyurmával készült a girlandos része. A másik oldal ezüst alap, rózsaszín műgyantával színezve. Ahol a fecskendő és az ezüst összeért, ott kb. ötször tört el, miközben csiszatoltam. A végén feladtam. Megpasztáztam, aztán kisütöttem és utána reszeltem csak meg. 

Elküldtem a képeket a havernek. Az eperfagyit nem reagálta le (jól van na, nem 12 éves a felesége), ez a szív bejött, de inkább az a lepke, amit mondtam, na az kéne. Úgyhogy következzenek a Lepkék és rózsák!

Jaj, és persze, a cukorkák!

Larával karácsonykor mézeskalácsot díszítettünk (és volt narancsba szurkált szegfűszeg is, valamint bibibi). De a díszítésnek szánt cukor nagy része megmaradt. Ebből született a medál és a fülbevaló. Na, édi?