Lazán kapcsolódik, de a piros dolgokkal valahogy mindig szerencsétlenül járok. Már gyerekként is folyton ráfeküdtem a fülemre aggatott cseresznyékre. Nagymamám nem volt boldog. Damaszthuzat, cseresznyelé... És emlékeztek, amikor kigyulladt a Kemenc? Naná, hogy az is piros! Még jó, hogy nem folyt rá a párnára. Most meg tönkrement a forrasztó pisztolyom. A piros. Vettem egy másikat, az is tönkrement. Fél óra után. Mondjuk az zöld volt. Úgysem tetszett a színe.
Na, ilyenek történnek, nem is csodálom, hogy lassan haladok!
Az elmúlt napokban milliószor kívántam, hogy bárcsak lenne "undo" gomb a kezemen. Az van, hogy épp egy végtelen sorozatot készítek. Nem matematikait, hanem a fektetett nyolcas alakút. A lemniszkátát. Na, abból egy párat. Már van négy félkész.
Az elmúlt napokban milliószor kívántam, hogy bárcsak lenne "undo" gomb a kezemen. Az van, hogy épp egy végtelen sorozatot készítek. Nem matematikait, hanem a fektetett nyolcas alakút. A lemniszkátát. Na, abból egy párat. Már van négy félkész.
Legnagyobb meglepetésemre többet haladtam velük két este alatt, mint mással egész hétvégén. Ja, mert egész hétvégén ezt csináltam:
A csíkok a megvilágításnak köszönhetik létüket. Én így világítok meg.
Ez megint egy hajtogatva kovácsolás lesz valamikor. Majd megmutatom, ha kész, most itt csak mércének van. Ez műveltem kétszer 24 óra (plusz az éjszaka) alatt.
Tisztára szét vagyok szóródva. Hol tartottam? Á, az undo. Szóval csinálom ezeket a végteleneket, és a tervek szerint alakul minden, és akkor most meghajlítom / elfűrészelem / megforrasztom... Ebben a lélektani pillanatban elrontom. Ilyenkor de jó lenne egy "utolsó mozdulat visszavonása" gomb! Ctrl+m és jólvan.
Ez itt az első végtelen-kísérlet. Igazából ez nyilván a hatodik Az előző négy ezüstgyurmából készült, minősíthetetlen. De tényleg. Van egy ötödik, az nem rossz, majd megmutatom, csak nem ér össze sehol, így inkább "S" alakú, mintsem végtelen. Ez tehát a minősíthetetlenek utáni első kísérlet. Még jön bele két kék kő, és kitalálom, hogy az eredetileg még körbefutó (de aztán erli forrasztáskor elolvadó, cafatokban leváló, de azért csúfságnak darabokban megmaradó, ctrl+m, ctrl+m...) drótot visszaforrasztom-e.
Ez itt még nem romlott el. Sok tennivaló van még vele, le kell csiszolni a felesleget, és ebben is lesz két kő; moha achát, majd meglátjátok, olyan, mintha valami zöld növény lenne benne. Drukkoljatok, hogy a továbbiakban se tegyek vele semmi szörnyűséget! Köszi!
Szeretem
a szakmai vicceket, például azt ismeritek, hogy két ötvös bemegy a
szerszámboltba... Jó, nem így értem persze, viszont az itt következő
afféle humor:
A végére pedig egy igazi klasszikus, a nyolcas alakú nyolcas, csicsa nélkül:
Nem tudok leállni, van ám egy ötödik is. De erről majd a következő posztban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése