Kezdek visszaszokni a gyurmára. Mondjuk a "szokás" elég erős kifejezés a lentebbi három készítményre. De kezdetnek nem rossz. Annyira azért nem is jó, mert piszkosul drága. Mondom ezt másfél év rézkovácsolás után. El vagyok kapatva. :-)
Találtam egy félkész medált, alakítgattam rajta, és műgyantáztam is. Már a nosztalgia sem a régi. Csak a műgyanta. Azért még működött. Ez medál, tengerrel, éggel, ilyesmik:
Ez pedig egy csepp, kicsi kővel.
Végül pedig egy ősi, koreai technika, amit keum boo-nak hívnak. Ez arról szól, hogy ezüst tárgyak felületére vékony arany fóliát melegítenek. Igazából az ezüst meleg, és szépen rá kell simítgatni egy célszerszámmal a fóliát. Ezzel kísérleteztem. Tehát, ami itt aranyszínűnek látszik, az igazi arany. Ha csupán mikronnyi is. Nem mellesleg ez egy mustáros kanálka, aminek a szára rózsában végződik. A kanalat kovácsoltam, emiatt meglehetősen tömör; nem csak dísz, hanem valóban használható. Hogy tetszik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése