Tudtok énekelni? Én nem nagyon. Tudni éppen tudok, de az élvezeti értéke rendkívül csekély. Nem ragozom, aki hallotta, tudja; aki nem hallotta, gyorsan adjon hálát ezért. Mindazonáltal az éneklési képtelenségem nem gátol meg a többé-kevésbé normális életvitelben. Sajnos azonban legalább olyan tehetségesen fényképezek, mint ahogyan opera-áriákat énekelek, és ezt viszont eléggé megérzem a blogírás kapcsán. Számtalan tutorialt olvastam, néztem zsötöbí videókat, meghallgattam okos, tehetséges fotósok tanácsait, szórtam fényt pausszal, és mégis... Vagyis hogy mégse.
Statisztikával is alá tudom támasztani, ha az elmúlt posztok nem voltak elég meggyőzőek. A következő négy ékszerről 217 db képet készítettem. Ebből 9 (kilenc) darab képen felismerhető a tárgy. Ez elég gyatra, lássuk be. :-(
Ezennel újévi fogadalmakat teszek:
- Beszerzek egy többé-kevésbé normális gépet. De semmiképp sem egy telefonnal próbálom megoldani a fényképezést
- Kihasználom a kert nyújtotta adottságokat úgy háttér, mint fényviszonyok tekintetében
- Elmegyek egy alapszintű tanfolyásra fényképészet kapcsán.
Jól van, eleget nyafogtam, lássuk, mit műveltem az elmúlt napokban.
Meséltem, hogy olvasztottam üveget, hogy majd jól befoglalom őket. Ez például szerintem egy pillangó szárny. Bár a dédnagyanyámnak volt egy pontosan ugyanilyen rádiója. Tartott rajta csipkét.
Eleje:
Ez pedig egy hóember:
Van még tovább is, készült medál és gyűrű is, de azt majd a folytatásban. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése