53. Órai munka

Nyilván azért ritkultak megint a bejegyzések, mert újra járok a Tanárnőhöz. Technikákat gyakorlunk, a szépség nem számít.

Ezt meglehetősen élveztem. Ez az első ékszernek kinéző tárgy. Bizonyos kaul gyűrű. Egyfajta pecsétgyűrű:

Ez pedig egy ugyanilyen technikával készült domború gyűrű:

Ennek forog a közepe. Közel sincs még kész. Szeretnék ilyet csinálni ezüstből. Vagy ébenfából. Vagy valami kőből. Az jó lenne.

Én hittem benne a legkevésbé, de mégis elkészült a nyelves zár! Ta-dam:

 

52. Macskák

"Éjfél, sűrű csönd ül a járdán..." Tovább is tudom ám! De ennyit a danolászásról. Tényleg elkövettem pár macskát. Kivételesen nem önszántamból. Elég meredek peremfeltételek voltak: legyen kicsi. Ez mondjuk relatív, de aztán 1 cm volt a specifikációban. Satöbbi.

Ez volt az első, ami elkészült. Semmi extra, gyurma, drót, kiccica:

 

Ugyanaz fűrészelve, domborítva:

Frászt kapott macska:

Meglehetősen borzas:

És a tangram:

 

51. Végtelenek

Elkészültek végre! Mondjuk, úgy 90%-ban. Van még velük egy kis molyolás, polírozás, karcok eltüntetése, kis igazítás, miegymás. De ugyanígy fognak kinézni. Leszámítva a karcokat... Túlragoztam.

A kék köves. Talán ez sikerült a legkevésbé, pedig ezzel volt a legtöbb meló. Végül nem forrasztottam vissza a körbedrótot. Ilyen lett:

Ez egy nagydarab jószág egyébként.
A következő kicsit kisebb, labradorit van benne:

 

Meséltem a kezdeményeket, ez az a bizonyos "S" alakú. Jó, nem így, de felvéve, függőlegesen igen.

Tovább is van, mondom még. Itt a kis kövér, amibe ezüstöt foglaltam kő helyett:

Ezt pedig úgy hívom, "A nyolcas":

A végére pedig a kedvencem, a mohás:

Nektek melyik tetszik?

50. Képeslap

Nahát! A kerek ötvenedik bejegyzés! Fel kellene köszönteni valahogy a blogom.
Hiányoznak a "régi" idők. Amikor szokás volt képeslapot írni. Szülinapokra meg sátoros ünnepekre, nyaraláskor, vagy csak úgy... Itt nyaralunk, ez itt, ahol lakunk (a művészi képeslap egy 10 emeletes betonkomplexumot ábrázol), ez pedig a szobánk (kiszúrva gombostűvel a megfelelő ablak a képen). És a válogatás a képlapboltban, hogy húúú, melyiket vegyem? A vicces-kiskutyásat? Vagy a romantikus-virágosat? Giccses-csillámosat. De jó is volt!

Bár amúgy tavaly kaptunk Borz meg én képeslapot. Magamtól. Amint beveszem Rómát. Még rajzoltunk is rá!

Készítettem a blogomnak is egy ünneplős képeslapot. A blog nevéhez méltóan ezüstből. Kicsit aranyoztam is, mégis csak az ötvenedik. Vagyis... Most jut eszembe, hogy az első két bejegyzéssel még mindig lógok. Akkor hát éljen a negyvennyolcadik! :-)

És a hatásvadászat kedvéért a végére hagytam: Meglepetés! Larának készült ajándékba. Pár szál ezüst tulipán ez, medál és fülbevaló. Remélem, tetszik!

49. Hogyan készült...

...a "Hogyan készült". Sajnálom, ez nekem még mindig vicces.

Lazán kapcsolódik, de a piros dolgokkal valahogy mindig szerencsétlenül járok. Már gyerekként is folyton ráfeküdtem a fülemre aggatott cseresznyékre. Nagymamám nem volt boldog. Damaszthuzat, cseresznyelé... És emlékeztek, amikor kigyulladt a Kemenc? Naná, hogy az is piros! Még jó, hogy nem folyt rá a párnára. Most meg tönkrement a forrasztó pisztolyom. A piros. Vettem egy másikat, az is tönkrement. Fél óra után. Mondjuk az zöld volt. Úgysem tetszett a színe.

Na, ilyenek történnek, nem is csodálom, hogy lassan haladok!

Az elmúlt napokban milliószor kívántam, hogy bárcsak lenne "undo" gomb a kezemen. Az van, hogy épp egy végtelen sorozatot készítek. Nem matematikait, hanem a fektetett nyolcas alakút. A lemniszkátát. Na, abból egy párat. Már van négy félkész.

Legnagyobb meglepetésemre többet haladtam velük két este alatt, mint mással egész hétvégén. Ja, mert egész hétvégén ezt csináltam:

A csíkok a megvilágításnak köszönhetik létüket. Én így világítok meg.

Ez megint egy hajtogatva kovácsolás lesz valamikor. Majd megmutatom, ha kész, most itt csak mércének van. Ez műveltem kétszer 24 óra (plusz az éjszaka) alatt.

Tisztára szét vagyok szóródva. Hol tartottam? Á, az undo. Szóval csinálom ezeket a végteleneket, és a tervek szerint alakul minden, és akkor most meghajlítom / elfűrészelem / megforrasztom... Ebben a lélektani pillanatban elrontom. Ilyenkor de jó lenne egy "utolsó mozdulat visszavonása" gomb! Ctrl+m és jólvan.

Ez itt az első végtelen-kísérlet. Igazából ez nyilván a hatodik Az előző négy ezüstgyurmából készült, minősíthetetlen. De tényleg. Van egy ötödik, az nem rossz, majd megmutatom, csak nem ér össze sehol, így inkább "S" alakú, mintsem végtelen. Ez tehát a minősíthetetlenek utáni első kísérlet. Még jön bele két kék kő, és kitalálom, hogy az eredetileg még körbefutó (de aztán erli forrasztáskor elolvadó, cafatokban leváló, de azért csúfságnak darabokban megmaradó, ctrl+m, ctrl+m...) drótot visszaforrasztom-e.

Ez itt még nem romlott el. Sok tennivaló van még vele, le kell csiszolni a felesleget, és ebben is lesz két kő; moha achát, majd meglátjátok, olyan, mintha valami zöld növény lenne benne. Drukkoljatok, hogy a továbbiakban se tegyek vele semmi szörnyűséget! Köszi!

  

Szeretem a szakmai vicceket, például azt ismeritek, hogy két ötvös bemegy a szerszámboltba... Jó, nem így értem persze, viszont az itt következő afféle humor:

A végére pedig egy igazi klasszikus, a nyolcas alakú nyolcas, csicsa nélkül:

Nem tudok leállni, van ám egy ötödik is. De erről majd a következő posztban.

48. És ami kimaradt

Már nincs sok a rapid hétvégéből. :-)

A minap láttam egy rakat szakmász filmet a fold forming-ról. Mivel ilyet nem tanultam, ötletem sincs, hogy hívja a szakma. Én hajtogatva kovácsolásnak nevezem.

Úgy volt, hogy készítek egy négyszögletes medált. De aztán nem tetszett, akkor domborítottam, és továbbra sem tetszett, aztán kiegyengettem, és egyre jobban nem tetszett, úgyhogy félretettem. Persze aztán belelkesedtem a tutorial láttán, és pont kapóra jött az a darab fém. Nem egy bonyolult technika ez. A fémet félbe hajtottam, és a zárt oldalán addig kovácsoltam, amíg a karom bírta. Aztán kihajtottam, megtekertem és kész. Ja, meg forrasztottam rá ezüst pöttyöket, de ez nem feltűnő a képen. Na, milyen?

Az egyik tanácsadóm nagyon szereti a nagy méretű ékszereket. Kifejezetten neki készült az alábbi gyűrű. Sárgaréz domborítva, kovácsolt gyűrűsín, Majolika, bambusz. :-)

47. Mix

Mindeközben igyekszem utolérni magam. Hol a készítéssel vagyok elmaradva, hol a dokumentálással. Egyetlen hétvége borát töltöm most négy poszt poharába. (Ezt nyúltam, nem én találok ki ilyen költői dolgokat.) Vagyis az előző kettő, a mostani és a következő poszt tartalma is egy hétvégén készült. De elkalandoztam.

Amiket most csináltam, a(z angol - tele a fejem a tutorialokkal) szaknyelv mixed metal-nak hívja. Vagyis egynél több fémből készültek.

Ezt még az egyszerűekhez csináltam, de - nyilván - túl egyszerűnek találtam.

Így nézett ki eredetileg:

Aztán forrasztottam rá eccsomó csicsát. Nekem jobban bejön így.
 

Tudom még fokozni. Vörösréz ezüsttel, műgyantával, kicsit vésve, domborítva, üveggel. Mindkét oldala hordható, gusztus szerint.

Eleje gyanta nélkül:

Gyantával:

 Hátaközepe:

Még mindig kísérletezek lepkékkel. Ezt gyurmáztam, domborítottam, most így néznek ki:

46. Egyszerűek

Régi vágyam volt, hogy egyszerű, sima vonalú, geometrikus dolgokat alkossak. Csak az én stílusom inkább a zűrzavaros, mint a minimál. Azért persze próbálkozom.

Csináltam például újabb levélvirágot, mivel egyöntetűen ezek tetszettek a legkevésbé a kritikusoknak.

Ezeket például tulipánnak neveztem el. Itt egy nagyobb:

Itt pedig egy kisebb:

Egymáshoz képest:

 Cuki harangvirág, így áll Majolikának:

Jaj, és persze pamutok! Pamut minden mennyiségben! Kispamut:

Nagypamut:

Pamutparti:

És mennyire menő már a bambusz!

45. Újra ezüst

Kezdek visszaszokni a gyurmára. Mondjuk a "szokás" elég erős kifejezés a lentebbi három készítményre. De kezdetnek nem rossz. Annyira azért nem is jó, mert piszkosul drága. Mondom ezt másfél év rézkovácsolás után. El vagyok kapatva. :-)

Találtam egy félkész medált, alakítgattam rajta, és műgyantáztam is. Már a nosztalgia sem a régi. Csak a műgyanta. Azért még működött. Ez medál, tengerrel, éggel, ilyesmik:

Ez pedig egy csepp, kicsi kővel. 

Végül pedig egy ősi, koreai technika, amit keum boo-nak hívnak. Ez arról szól, hogy ezüst tárgyak felületére vékony arany fóliát melegítenek. Igazából az ezüst meleg, és szépen rá kell simítgatni egy célszerszámmal a fóliát. Ezzel kísérleteztem. Tehát, ami itt aranyszínűnek látszik, az igazi arany. Ha csupán mikronnyi is. Nem mellesleg ez egy mustáros kanálka, aminek a szára rózsában végződik. A kanalat kovácsoltam, emiatt meglehetősen tömör; nem csak dísz, hanem valóban használható. Hogy tetszik?