44. Anyagválasztás

Lehet, hogy tényleg azért nem tetszenek a dolgaim, mert rézből vannak?

Simán. Vagy nem. Mindenesetre mutatom a kísérleteket üvegből, ezüstből, vörösrézből és sárgarézből.

Ez egy kék medál, önmagába olvasztott lyukkal, így elég egy madzag, és már hordható is minden fémsallang nélkül.

Ez ismét egy levélvirág. Vagy elefántfül virág. Vörösrézből, domborítva. Kicsit mattítottam, de ezt még átgondolom. Jobb lenne harsány rózsaszínben, amilyen lenni szokott.

Már megint foglaltam üveget, ezúttal ezüstbe. Lepkékkel. Fura. Így inkább egy régi zsebórának tűnik.

És az utolsó kísérlet - amit magamban lószerszámnak neveztem el, bár ez egy medál - sárgarézből, egészen kevés üveggel:

Nálam nem meglepő módon továbbra is az ezüst a befutó.

43. Túl az üveghegyen

Á, nem, nem vagyok túl. Hegyekben áll az olvasztott, az elrontott, és a felhasználásra váró üveg. Közben megint alkotói válságban szenvedek. Nem mintha nem lenne ötletem, mert de. Inkább elbizonytalanodtam, hogy jó úton járok-e. És a rezet sem szeretem úgy, mint az ezüstöt. De minél többet tanulok, annál kevésbé van bátorságom drágább fémmel kísérletezni. Egyébként ez látszik is a munkáimon.

Múltkor például roppant boldogan fedeztem fel, hogy mindkét kezem ugyanazon ujjain tök egyforma sérülések vannak. Csodálattal teltem el magam iránt, mivel ezek szerint mindkét kezemmel egyformán alkotok. Ennek nagyon örültem úgy tíz percig, mikor is rájöttem, hogy csak a fúrószárat próbáltam kiszedni a tokmányból. Kétszer két ujjal. Az éles meneténél fogva.

Az ilyenek taszítanak a válságba!

Lássuk hát, mit fúrtam!

Erre például lyukat az erlinek, mert már nem volt kedvem forrasztani. Azt azért tudni kell, hogy a világon mindennél jobban szeretek forrasztani. Többé-kevésbé. Ha a fémműves munkát tekintjük. Jól van, nem ragozom.

Ez egy drabális, hatalmas, súlyos jószág. Vörösrézből (az a pink rész megint a pulcsim) és üvegből:

Múltkor mutattam azt a gyönyörű üveget. Úgy akartam foglalni, hogy minél kevesebbet takarjak ki belőle. Lesz ez még jobb is.

Larának nagyon tetszett a csíkos üveg a karmos gyűrűben. Ezért ez a medál neki készült.
Ilyen fényben:

És ilyen árnyékban.

42. Rézkovács

Azért se jövök a világ egyetlen ötkötetes trilógiájával. :-)

Egyébként egy rakás "rezes" mondásunk van, nem? Itt van mindjárt a rézfán fütyülő rézangyal, meg a rézmicsodájú bagoly,  meg a kivágja a rezet. Na, én nem csak kivágtam, de meg is kovácsoltam. Vagy ki. Ez nem teljesen világos.

Viszonylag egyszerű domborításokkal kísérleteztem. Talán ez sikerült a legjobban. Ez egy medál. Benne puha, meleg, ámbár szappanos gyapjúval.

Megmondom őszintén, ez egy virág akart lenni. De ahogy látom, inkább levélre hajaz. Ezen próbáltam ki az új poncolóimat, elég zsír. Íme hát a domborított levélvirág:

Ez pedig egy kevésbé sikerült kísérlet, egy harangvirág(szerű) medál:

Remélem, nem unjátok még az üvegeket, mert vannak újabb foglalmányok! De erre még aludni kell néhányat. Szép álmokat!