Én meg szétfagyok a 10 fokban. Ilyenkor jó a meleg forrasztólámpa köré tömörülni és forrasztani. Amúgy nemtom, miért hívom "lámpának". Minden más egyébre jobban hasonlít. A nagyobb dolgokat ezzel forrasztom, a kisebbeket pedig egy sima, konyhai karamelizáló pisztollyal. Most a kisebbek vannak soron, ahogy meséltem, zsanérokat csinálok. Jó, kicsit túloztam, karkötő lesz majd, ha egyszer elkészül. De fantasztikus jövőbelátó képességemnél fogva kijelenthetem, hogy elég soká lesz az.
Először is készítettem 18 db ilyet. Ez egy egyszer egy centis "négyzet", amire bízót (drótot, körbe) forrasztottam.
Aztán húztam csövet (tényleg húzni kell, kónuszos lyukakon át), ennél azért többet, csak időközben lettek belőle zsanérok.
A csövet felszeleteltem, és a négyzetekre forrasztottam. Ezekből lesznek a zsanérok. Majd így fognak kinézni, csak szebben (ez egyébként a hátuk):
Tetejük:
De nem ez ám a nagy attrakció, hanem a zárszerkezet. Úgynevezett nyelves zárat készítek hozzá, ebből is mutatom a kezdeményt:
A kis nyelvecske (jobbról) csúszik be a dobozba, és felpattanva zárja a szerkezetet. Ezért (mármint a nyelv miatt) hívják nyelves zárnak.
Nagyjából ezzel kellene töltenem az időmet, meg gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. De találgathattok, ehelyett mit teszek:
A) Haffürdőzök
B) Csigát sütök
C) Dongót kergetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése