34. Virágos jókedvem

A szóviccekhez való beteges vonzódásom nem változott sajnos. Mármint nekem nem sajnos, csak nektek.

Egyszóval (ehem) kinyílt a második virág is a kertben! Szakértők véleménye szerint ez egy krókusz:

  

Velem annyi minden történt, mialatt nem írtam ide egy sort sem! Jártam például iskolába. Bár lássuk be, leginkább szocializálódni. Egyébként ez lett a vizsgamunkám, mutatom:

Továbbá elsodort az élet, és a saját ékszer terveimet nem tudtam megvalósítani. Jáááj, látszik, hogy egy rakás bulvárt olvasok, onnan ragadnak rám ezek a közhelyek. Ha nem vigyázok még bokros teendőm meg egész embert igénylő feladatom is lesz! Brrr. Szóval, nem molyoltam a magam kedvére rég. De majd most! Illetve már készítettem is ezt-azt.

Ez egy medál. Nem is értem, hogy élhettem ennyi ideig rózsák nélkül:

Ez meg egy másik medál. Egy kicsike félgömb, benne lyukak, amiket piros gyapjúval tömtem ki.

Aztán megcsináltam nagyobb méretben. Becsszó, hogy nagyobb:

Ami újdonság, hogy ez nem gyurmából van. Magam vágtam ki, domborítottam, forrasztottam. Én, aki eddig féltem a tűztől, úgy forrasztok gázégővel, mint... valami, ami jól forraszt. (Jól van, ebből nem jövök ki.)

Nem tudtam leállni, kellett ez vörösrézből is. És úgy látom, csodásan mutatok ezen a medálon!

 

Azt is olvastam bulváron, hogy az év színe a marsala. Megsúgom, hogy a vörösréz is pont marsala színű. Divatos vagyok, vidulok.

 

Jövök még! :-)