33. La Vie en Rose

Ó, tavasz van! Martini rosato reklám megvan? Egyébként ez most reklám? Nah, nem buzdítok senkit, hogy ilyesmit igyék, én főleg ilyet nem iszom. Pláne, hogy van Vayi. Körte van a címkéjén. Körte. :-) A kedvenc homokozó formám. Anyukám mindig meséli, hogy olyan két éves lehettem, mikor tökéletes körtét alkottam. Fekete zsírkrétával. A vadiúj, hófehér gardróbszekrény oldalára. Vagyis már nagyon korán megmutatkozott a körte-imádatom. Lapozzunk.

Szóval a tavasz, és a La Vie en Rose a martini reklámból bekúszott hozzám is. Jöjjenek tehát  a romantikus énem alkotásai.

Muszáj ezzel eldicsekednem. A hálós-rózsás gyűrűből csináltam hálós-lepkéset is (ez valid, azért, lássuk be). Még nekem is tetszik:

Ne lapozzatok, még nem fejeztem be!

Még a kezdet kezdetén csináltam egy csöves gyűrűt. Lehet, hogy írtam róla, most lusta vagyok visszaolvasni. Egész jó elgondolásnak tűnt. Viszont akkor még nem fedeztem fel a műgyantát, és azt gondoltam, hogy majd feltöltöm álzománc porral, blablabla. Végül is egy rémes kudarc lett, és nem tudtam, hogy szabadulok meg a csövekbe pakolt rémálomtól. De aztán a forrasztó lámpa ezt is megoldotta, és az ezüstön kívül mindent kiégetett a gyűrűből. Lángolt, füstölt és borzasztó szagot árasztott. De megérte. Végül ilyen lett:

 

Történt pedig, hogy vásároltam egy kezdő üvegfusing szettet. Ebben sokféle üveg volt, meg eszköz, stb. Gondoltam, Kemenccel majd remek üvegeket olvasztunk. Mondjuk Kemenc nem így gondolta. Olvasztott két csodásat (sajnos véletlenül, ami azt jelenti, hogy nem tudom reprodukálni) és megszámlálhatatlan rémeset. Az volt a terv, hogy ezüst medálokba olvasztok szépséges dolgokat. Hát, sok mindenre rájöttem. Az ezüst megszínezi az üveget. A kéket és a zöldet nem, de a többit igen. (Ciao vibráló vörös.) Az üvegek számomra kiismerhetetlen hőfokon, kiismerhetetlenül vesznek fel formát és alakot. Volt üveg, amelyik túlcsordult a medálon, és volt, amelyik a tizedére ugrott össze. De nem adom fel. :-) Jönnek még jobbak. Addig itt egy, hírmondónak:

32. Mindenfélék

Rózsákat ígértem, meg lepkéket, mi? Felelőtlen vagyok, lássuk be. Ez most amolyan maradék dolog lesz. Ezek készültek úgy btw.

Még sztori sincs hozzá. Egy lila gyűrű, műgyantával. Azért nem rossz, ugye?

Igazából felhőt akartam, napsugárral. Olyan gyerekrajzosat. De nem tudtam kivárni, meg kíváncsi is voltam, milyen lesz, úgyhogy ezt forrasztó lámpával készítettem. Elég érdekes tanulmány lett ez, fel is írtam a noteszembe. Milyen?

 

Az úgy van, hogy fura mód én nem hordok ékszer. Ezt mégis magamnak készítettem. Egy hálós csepp, benne magam olvasztotta üveggel. Egy újabb kísérlet. Talán élénkebb színű üveggel jobb lett volna. Na, olyat nem tudtam csinálni, mivel rejtélyes okokból csak a kék és zöld üveg működik a kezem alatt, én meg a melegebb színeket kedvelem. De erről majd később (nem a titokzatosság végett, csak épp nyakig vagyok a "hogyan fúzionáljunk üveget" kísérletekben, és egyelőre rémesebbnél szörnyűbb eredményekre jutok).

31. Vil-lányok

Túl hosszú a csönd, tudom én. De ez most egy ilyen időszak. Majd elmúlik, vagy másmilyen lesz. Így nem marad, az biztos. Azért csendben, de biztosan, készülnek újdonat dolgok. Még mindig nem az iskolában elsajátított módszerekkel. Valószínűleg azért, mert némi szociális interakciót leszámítva mást még nem sikerül elsajátítanom.

Voltunk Villányban az elit csapattal. Bort ittam, és szeplőket gyűjtöttem. Villány. Nekem egy csoda.

Szóval békeidőben az elit csapat tagok bor istennőkké változnak. Volt azért másfél óra, amikor testkezeltettünk, és akkor nem vittünk be alkoholt a szervezetünkbe. Ez mondjuk elég ijesztő volt, de szép bőrrel megúsztuk. (Bocs, ez rossz volt.) Úgy döntöttem, hogy a bor istennők nevükhöz méltó medált viselnek, a könnyebb azonosíthatóság végett. Így születtek a szőlők. Vagy málnák. Ízlés szerint.

 

 De nem csak szőlő volt ám (igazából az pont nem volt, csak bor, bor, masszázs és bor), hanem falra felfutó bogyós ágak is. Előállítottam itthon, emlékezetből.

És ha már bogyók... a folytatásban újra lepkék! Meg rózsák! Csak győzzétek kivárni. :-)

30. I like Kemenc!

Van énnekem egy kemencém. Egy piros. Naná! Van neki neve is, úgy hívják: a Kemenc. Aztán egy randa napon felrobbant. Jól van, na, nem robbant fel igazából, csak szikrázott, meg kigyulladt és lángolt. A frászt hozta rám. Szülinapomra porral oltót kérek!

Nemrég olvastam a valahol, hogy a mozifilm címek magyar fordításban szörnyűek, világvalahanyadikak vagyunk ebben. A cikk írója a rémesen rossz szójátékokat külön kiemelte. Úgyhogy lássuk be, én bölcs önmérsékletet tanúsítottam a fenti címmel. Pedig megannyi igen fájó szóvicc jutott ám eszembe a baleset kapcsán! De nagy kegyesen nem osztom meg ezeket. Szívesen! ;-)

Naszóval. Kigyulladt a történet, vártunk, elaludt. Utolsó leheletével még azért kiégetett néhány ékszert.

Ez itt egy gyűrű például. Igazából csak egy kísérlet, amit le is ejtettem persze, és behorpadt, mindegy, haladjunk. Készítek egy másik ilyet. Kicsit kisebbet, de domborúbbat. A gyűrűsínnel sem vagyok elégedett, azzal is molyolok még.

Ilyen már volt, tudom. Rácsos gyűrű rózsákkal. De valahogy megint rákattantam. Itt a tavasz, vagy virágoznak aaaa virágok, vagy valaki pont ilyet akart. A megfelelőt húzzátok alá, mittomén.

 

 

És hogy ne rágjátok le a körmötöket a nagy aggódásban, elárulom, hogy Borz felhajtott egy kemence-doktort, aki egy csekély összegért cserébe újraéleszti a Kemencet! Éljen soká!

29. Az évek

Meg a rutin. Ja, nem. Hanem szülinapi ajándékok.
Lássuk csak!

Végre elkészült a mindig is tervezett, egyszerű szett:

 A rácsos medál sokaknak tetszett, akartam csinálni belőle még, hogy legyen annak is, akinek nem jutott. Viszont sikeresen darabokra törtem. Cserébe a kiszúrt négyzetekből fűztem ezt a medált. "Szerencsés kéz"-zel. Ez egy kicsit rossz volt, hát bocsánat.

Na, pont erről siránkoztam a múltkor. Az alapértelmezett terv az volt, hogy az egyszerű kör alapra foglalatot készítek, és egy hatalmas, szépséges, mélyzöld követ teszek bele. Gyakorlatban persze még (mindig) nem tudok követ foglalni, úgyhogy a foglalat szétolvadt, az alap elszenesedett, magam pedig elkeseredtem. Valahogy bánatomban mindig a rózsákhoz nyúlok, látható hát, mekkora volt a baj. Sok rózsát csináltam, hogy eltakarjam a megfeketedett részt, középen opálosra műgyantáztam, és egy újabb kísérlet nyomán rézaranyra antikoltam.

 

 
A széttört rácsos medál sem múlt el nyomtalan. Porrá törve pasztává vált, bekentem vele számos papírgyöngyöt, és decens gyöngysort készítettem.

28. Kontraproduktív prekoncepciók

Ezt nem én találtam ki, de úgy megtetszett. Azóta is büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam jegyezni. Mondjuk felírtam.

Azt gondoltam, hogy majd a suliban megtanítanak eccsomó szakmász fortélyra és technikára. Ezért egy ideje nem csináltam semmit. Csak vártam. Hogy majd megszerzem a tudást, amivel szebb és bonyolultabb ékszereket készíthetek. Csinálok majd köves gyűrűt, tokos foglalattal, és áttört mintát, kovácsolok és viaszveszejtek... De nem ez történt (amilyen optimista lélek vagyok, még mindig reménykedem, hogy tanítani fognak, elvégre azért járok oda), így maradtam alkotástalan.

Aztán érkeztek új, izgalmas dolgok. Műgyanta, meg üvegbigyók és a karácsonyi cukrokból is maradt. Persze, hogy nem tudtam tovább várni, mutatom.

 

Az üvegbigyókat hógömbökké változtattam. Van ám egy sárga is, de vállalhatatlanra fotóztam, megkímélek ettől mindenkit.

 Vigyorkák. :-)