19. Véletlenek

Megesik olykor, hogy nem tervezetten születik egy ékszer. Na, mindjárt elkezdek romantikus közhelyeket írni az alkotás folyamatáról. Se. Inkább bevallom becsületesen, hogy elrontottam. El bizony! Mikor kiégett, egy barbapapa-szerű, amorf dolog volt. Ezt több, fúrt lyukkal próbáltam ellensúlyozni, de ez sem jött be. Akkor aztán telenyomtam a lyukakat színes, süthetős gyurmával, a még borzasztóbb eredmény elérése érdekében. Báh. Már-már lemondtam róla, de akkor megérkezett a kalapácsom (erről majd később). Nem is találhattam volna jobb kísérleti alanyt a barbapapánál! Roppant helyes pöttyöket kopogtattam az idomtalan testére, és kafán meghajlítottam. Majd rákötöttem egy kristályt, és kész is. Szerintem hőlégballon!

Még a fecskendős, ajándék-fülbevalóból maradt némi gyurma. Lehet, hogy éhes voltam, és inkább főznöm kellett volna valamit. De a maradékból kifutotta egy pár fülbevaló és hozzá illő medál. Így készült a paradicsomos spagetti. Jó étvágyat!

 

18. A hatalmasok

Jól van, meglett a harmadik mold. Egész jóképű cucc lett belőle. A háta jobban tetszik. Fecskendővel mintáztam rá, és még műgyantáztam is. Itt nyilván nem látszik a méret, de ez hatalmas lett. Az én fogalmaim szerint persze. Felvéve ennek ellenére, vagy épp ezért, igen jól mutat.

Terveztem én egy csinos kis cseppet. Mondjuk nem kicsi, mert inkább ez is nagy. És annyira csinos sem lett. Cserébe használtam végre a csepp alakú kiszúrószettemet, ügyesen meg is hajlítottam a formát.

A hátát meg kék bogárrá változtattam.

Nem múlt el. :-)

17. A moldok

Ó, ez lehetne valami rejtelmes szörnyeteg igazán! De amúgy nem, hanem még mindig a formák. A múltkor nagyon lázba hoztak, és rendeltem egy párat. Meséltem? Ám mégsem lesznek a kedvenceim (főleg, nincs is körtés!). Tönkretettem kettőből kettőt, egyet meg elhagytam, a tanmese szerint.

Azért elkészült egy ilyen medál.

Szokás szerint nem tudtam békén hagyni a hátát, reményeim szerint egy fát alkottam. Ami egyben medál akasztóként is funkcionál.

Ez meg egy mesebeli unikornis lenne. Bár leginkább egy talapzatát vesztett körhintalóra hajaz. A hátoldalát szivárványszínűre tervezem festeni, mert ragaszkodom a klisékhez.

Viszont az áll-szakállt nem értem. :-)

16. Gombás medál plusz

Itt látható az első, sikertelen kísérletem vésés tárgykörben. Mármint pont nem látható, de eredetileg a színes gombaformák ki voltak ám vésve. Kezdetben három szívószál segítségével hullámosra hajlítottam a gyurmalapocskákat, majd miután száradt egy cseppet, belekarcoltam a mintát, és megpróbáltam kivésni reszelőkkel és csiszolókkal.

De kiégetés előtt annyira sérülékeny a gyurma, hogy féltem, ripityára törik. Ezért úgy döntöttem, hogy majd ezüst korában kivésem a jó kis motoros vésőszerszámaim segítségével.

Nem voltam elégedett az eredménnyel. Nem lett elég mély a vésés (pedig tűzforróvá zúgta magát a vésőeszköz), csíkos is lett, valamint újra átéltem gyerekkorom kínzó frusztrációját, miszerint: kimentem a vonalból. Így aztán inkább műgyantáztam a gombákat (igen, ezek gombák). A felületét pedig átlátszó feketére festettem. És végül kipróbáltam, hogy mutat a szülinapomra kapott gyöngyökkel. Hát így:

Plusz bónuszként pedig itt egy random macska:

15. Kristálycukor

Lehet, hogy a kezdeti lelkesedés teszi, de valahogy mindenhol formákat, mintákat látok. Egy egyszerű bevásárláskor sem vagyok képes elvonatkoztatni. Komolyan, simán bepakolászhatnám a narancslevet meg az őzlábgombát, de neeem, én rákattanok a karácsonyi dekor cukrokra. Azzal vigasztalom magam, hogy a nagyobb részét majd elsütjük mézeskalácskor. De hogy addig se unatkozzanak a cukorkák, csináltam medált belőlük.

 Még ez is alakul majd, szeretnék gyöngyöket szerelni az aljára, úgyhogy folyt. köv.

Miután a múltkor sikeresen nem gyújtottam fel a házat a parafagyurmával, roppant bátran nekiálltam egy újabb üreges projektnek. Parafából készítettem cseppformát, és száradás után azt borítottam be vékonyra nyújtott gyurmával. Vágtam rá csepp alakú ablakokat, és a belsejét kristállyal töltöttem fel.

14. Újrafelhasználás

Persze, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de ennek most semmi köze ehhez. Csak szólok. Volt viszont pár régi projektem, amiket nem fejeztem be, vagy inkább el sem kezdtem. Borz mandzsettagombjaiból maradt két, lyukkal ellátott négyzet. Ezek voltak azok, amelyek meghajlottak száradás közben. Kicsit reszeltem rajtuk, műgyantáztam, és kész is. Ez egy medál egyébként. Tervben volt, hogy az aljára teszek még egy gyöngyöt, de amit eredetileg gondoltam, az végül nem tetszett.

 

Aztán tettem rá másik gyöngyöket, de még most sem az igazi.

Néhány hónapja, mikor még javában kísérleteztem "hogyan műgyantázzunk bármit" tárgykörben, rémesen elrontottam egy medált. Akkor napokig áztattam oldószerben, meg furkáltam, meg piszkáltam, mire végre lejött az undormány. Ebben aztán annyira elfáradtam, hogy hónapokig hozzá sem nyúltam. De a minap eszembe jutott, és persze feltétlenül szerettem volna kipróbálni az új, karácsonyi dekor cukrokat is. Íme a hópihe-hibrid, keretben.

És így néztek ki együtt, de már nem.