27. "Duplabélszín, satöbbi..."

...mármint, minden földi jó. Ó, csodálatos szóvicc jutott erről eszembe, de mindenki megkönnyebbülésére nem osztom ezt meg. Hol tartottam? Ja, igen. Készítettem szalvétagyűrűket. Nagyok, nehezek. Majdnem egyformák lettek. Tojásidomok.

 

Vállalhatóra - és remélem, hordhatóra - sikerültek a mandzsettagombok is:

 

26. Elkészültek

Kisültek a szörnyek! :-)

Ez okozta a legtöbb fejtörést. Végül a lila különböző árnyalatait választottam. Eredetileg egyébként lila-zöld-fehér volt (nem ökumenikus focit akartam alkotni, véletlen választások voltak ezek), de átszíneztem. Ilyen lett:

A gondolati fraktál! A cseppben cseppenő csepp. Jól van, na, abbahagytam.

És végül, mert ilyennek is kell lennie, az aktuális kedvencem:

 

25. Közben

Mindenféle további fákba vágtam a fejszémet. Mivel szokás szerint több mindent csinálok egyszerre, elég lassan haladok. Közreadok pár képet, ami munka közben készült. Már-már szilárdak ezek, de kiégetve még nincsenek.

Itt van például ez a grandiózus tervem, épp szalvétagyűrűket alkotok. Mindjárt hatot. Eléggé alábecsültem én a feladat nagyságát. Még mindig kihívást jelent párhuzamos oldalú téglalapokat kivágni a gyurmából, még nehezebb azokat tökéletes hengerré formázni. Annyira nehéz ám, hogy nem is sikerült. Készítettem hát hat kb. kör alakú gyűrűt, nagyok és nehezek. A szélüket szerettem volna mintás szalagokkal díszíteni (és így álcázni a párhuzamok hiányosságait), na ez végképp nem ment. Inkább mintás, ovális levelecskéket vágtam ki, és ezzel takartam el a széleket.

Így néznek ki most, valamint megtekinthetők a munkaasztalom bizonyos pontjai is.

Még sok munka van velük. És újabb probléma lesz majd a kiégetés. Fogalmam sincs, hogy ekkora dolgok hogyan viselkednek majd a 700 fokban. Lehet, hogy deformálódnak, lehet, hogy szétnyílnak az illesztéseknél, vagy egyéb, előre meg nem tippelhető katasztrófák történnek velük.

Készítek három ajándék-medált. Apró, filigrán, finom ékszereket terveztem. Aztán valahogy meghíztak ezek a dolgok, és most itt állok három hatalmas szörnyeteggel. Kicsit zsugorodnak azért égetés során, és a műgyanta is fog dobni rajtuk. Legalább is ebben reménykedem.

Itt minden negatív teret műgyantázni fogok, amíg egynemű, íves felületet nem kapok. A színeken még nem gondolkodtam, de talán valami világos színt választok. Vagy sötétet, még ez lehet.

Ezt viszont pontosan tudom, hogy fogom műgyantázni. Pont a másik oldalát egyébként. De majd megmutatom, ha kész lesz.

Újabb kísérlet a több darabból összeállíthatós lógókra. A terv az, hogy egyik oldalukat mattra, "nyers"-re készítem (tehát nem csiszolom le az egyenetlenségeket a felületről), a másik oldalukat viszont simára és nagyon fényesre.

Készítek továbbá további mandzsetta gombokat. Egy egyszerűt, ez látható itt, és tervben van (vagyis még hozzá sem kezdtem) egy köves, csíkmentes változat is.

24. Kerekek

A kerek dolgok a kedvenceim. Még jobb egy kerek és piros dolog. De a legjobb mégis inkább a cseresznye.
 

23. Rácsosok

Szeretek szetteket csinálni. Nekem még kihívás nagyjából egyformára, de legalább is hasonlóra készíteni őket. Először a gyűrű készült el, aztán annyira megtetszett, hogy csináltam hozzá medált is. A rózsaszín függő részét még azért átgondolom. :-)

22. Átmeneti állapot

Végignéztem az elmúlt hónapok munkáit, és kénytelen vagyok megállapítani, hogy a stílusom, nos, egy kissé talán eklektikus. Most mindjárt ráfogom arra, hogy rengeteget kísérletezek.

Ez leginkább azért van, mert rengeteget kísérletezek. De elhatároztam, hogy igyekszem egységesebb megjelenésű ékszereket készíteni. Majd. Addig is itt van pár új darab.

Ezeket nyersen szívószálra tekertem, aztán zöldre festettem belül. Lehetne már tavasz!

Rég csináltam gyűrűt, most itt egy.

 

Ezt a legújabb kiszúró szettemmel csináltam. Mint látható, négyzeteket szúr ki.

Most megyek, elmélkedek tovább az egységesítésről, és csinálok tovább random dolgokat.

21. A kiszúrószett

Közeleg a karácsony, csináltam ajándékokat, meg hópelyhes medált. Épp itt az ideje, hogy  megosszam azt is - lévén erősen karácsonyi történet - hogyan lett a formakivágóknak, stanzereknek kiszúrószett a neve. Akad, aki e sztorit nem ismeri?

Legalább annyira lenyűgöz a karácsonyi készülődés, mint amennyire utálom. Ezért aztán lelkesen kutakodom karácsonyi cuccok után, amiket később utálhatok. Így akadtam rá az egyik lakberendezős boltban a „karácsonyi kiszúrószett”-re. (Komolyan, így hívták! A termék linkjében meg christmas-kiszúrószett szerepelt.) Nyilván mézeskalács-formákat tartalmazott a jószág, de eljátszottam a gondolattal, hogy mi van, ha nem.

Ha tényleg ahhoz nyújt segítséget, hogy kibabráljunk embertársainkkal ünnep idején. Tehát, ha egyszerre több emberrel is szeretnénk kiszúrni, vegyünk egy szettet. Többféle kiszúrásra van  lehetőség! Azt gondolom, roppant hasznos lehet.

De lehet az is, hogy úgy gondolták, hogy az összes karácsonyi kiszúrást becsomagolják. Hm, lehet, hogy ez lesz. Praktikus csomagban, minden egy helyen! A karácsonyi kiszúrószett tartalma:

- nagyon nem szimmetrikus karácsonyfa

- túl kicsi karácsonyfa talp

- túl nagy karácsonyfa talp

- törött üvegdíszek

- eleve lehullott tűlevél (1 kg/csomag)

- kievett, majd visszacsomagolt szaloncukor

- szálka halászlébe (100 db/csomag)

- részeg Mikulás (Béla bá a hetedikről)

- hamis karácsonyi dalok 13+1 bonus track

- rémes, tavalyi ajándék

- csillagot nem szóró csillagszóró

- cserébe előre kiégetett perzsaszőnyeg

Tessék, csak tessék. Csak a készlet erejéig!

Amúgy mániákusan gyűjtöm a kiszúrószetteket. Sőt, kiszúrószett-szettek tömegkelegével rendelkezem. Íme. 

A kedvencem a köralakú. 

És persze a sünös.

20. A fekete-fehér és a zöld

Elkészült egy újabb karácsonyi ajándék. Remélem, tetszik majd.

A következmény majdnem teljesen ("de mégsem mindenben") különbözik az eredeti tervtől. A koncepció az volt, hogy hengereket állítok elő, majd vékony karikákra fűrészelem őket, felfűzöm láncra, lelógatom további hengerekről, és műgyantázom. A fűrészelést még gyakorolnom kell, és lehetőleg nem élesben. Komoly feladvány lesz életlen fűrésszel gyakorolni. Na, mindegy is. Mivel egyetlen ép karikát sem sikerült előállítani, megoldottam inkább csészécskékkel. Eredetileg aztán narancssárga-fekete-fehér színű gyantával töltöttem fel ezeket, de persze menet közben ismét meggondoltam magam, így lett fekete, meg fekete és fehér.

A havazás tiszteletére kipróbáltam a hópihés kiszúrószettemet (ez nyilván egy egy darabos szett). Sajnos reszeltem bele negatív tereket, így inkább napocskává alakult. A legfurcsább viszont a kő a közepén. Esküszöm, hogy ez egy akvamarin kék jószág volt égetés előtt. Belezöldült  a 700 fokba. Vagy ki tudja, talán a hanyagul letakarított ezüst por színezte meg, rejtélyes dolgok ezek!

 

19. Véletlenek

Megesik olykor, hogy nem tervezetten születik egy ékszer. Na, mindjárt elkezdek romantikus közhelyeket írni az alkotás folyamatáról. Se. Inkább bevallom becsületesen, hogy elrontottam. El bizony! Mikor kiégett, egy barbapapa-szerű, amorf dolog volt. Ezt több, fúrt lyukkal próbáltam ellensúlyozni, de ez sem jött be. Akkor aztán telenyomtam a lyukakat színes, süthetős gyurmával, a még borzasztóbb eredmény elérése érdekében. Báh. Már-már lemondtam róla, de akkor megérkezett a kalapácsom (erről majd később). Nem is találhattam volna jobb kísérleti alanyt a barbapapánál! Roppant helyes pöttyöket kopogtattam az idomtalan testére, és kafán meghajlítottam. Majd rákötöttem egy kristályt, és kész is. Szerintem hőlégballon!

Még a fecskendős, ajándék-fülbevalóból maradt némi gyurma. Lehet, hogy éhes voltam, és inkább főznöm kellett volna valamit. De a maradékból kifutotta egy pár fülbevaló és hozzá illő medál. Így készült a paradicsomos spagetti. Jó étvágyat!

 

18. A hatalmasok

Jól van, meglett a harmadik mold. Egész jóképű cucc lett belőle. A háta jobban tetszik. Fecskendővel mintáztam rá, és még műgyantáztam is. Itt nyilván nem látszik a méret, de ez hatalmas lett. Az én fogalmaim szerint persze. Felvéve ennek ellenére, vagy épp ezért, igen jól mutat.

Terveztem én egy csinos kis cseppet. Mondjuk nem kicsi, mert inkább ez is nagy. És annyira csinos sem lett. Cserébe használtam végre a csepp alakú kiszúrószettemet, ügyesen meg is hajlítottam a formát.

A hátát meg kék bogárrá változtattam.

Nem múlt el. :-)

17. A moldok

Ó, ez lehetne valami rejtelmes szörnyeteg igazán! De amúgy nem, hanem még mindig a formák. A múltkor nagyon lázba hoztak, és rendeltem egy párat. Meséltem? Ám mégsem lesznek a kedvenceim (főleg, nincs is körtés!). Tönkretettem kettőből kettőt, egyet meg elhagytam, a tanmese szerint.

Azért elkészült egy ilyen medál.

Szokás szerint nem tudtam békén hagyni a hátát, reményeim szerint egy fát alkottam. Ami egyben medál akasztóként is funkcionál.

Ez meg egy mesebeli unikornis lenne. Bár leginkább egy talapzatát vesztett körhintalóra hajaz. A hátoldalát szivárványszínűre tervezem festeni, mert ragaszkodom a klisékhez.

Viszont az áll-szakállt nem értem. :-)

16. Gombás medál plusz

Itt látható az első, sikertelen kísérletem vésés tárgykörben. Mármint pont nem látható, de eredetileg a színes gombaformák ki voltak ám vésve. Kezdetben három szívószál segítségével hullámosra hajlítottam a gyurmalapocskákat, majd miután száradt egy cseppet, belekarcoltam a mintát, és megpróbáltam kivésni reszelőkkel és csiszolókkal.

De kiégetés előtt annyira sérülékeny a gyurma, hogy féltem, ripityára törik. Ezért úgy döntöttem, hogy majd ezüst korában kivésem a jó kis motoros vésőszerszámaim segítségével.

Nem voltam elégedett az eredménnyel. Nem lett elég mély a vésés (pedig tűzforróvá zúgta magát a vésőeszköz), csíkos is lett, valamint újra átéltem gyerekkorom kínzó frusztrációját, miszerint: kimentem a vonalból. Így aztán inkább műgyantáztam a gombákat (igen, ezek gombák). A felületét pedig átlátszó feketére festettem. És végül kipróbáltam, hogy mutat a szülinapomra kapott gyöngyökkel. Hát így:

Plusz bónuszként pedig itt egy random macska:

15. Kristálycukor

Lehet, hogy a kezdeti lelkesedés teszi, de valahogy mindenhol formákat, mintákat látok. Egy egyszerű bevásárláskor sem vagyok képes elvonatkoztatni. Komolyan, simán bepakolászhatnám a narancslevet meg az őzlábgombát, de neeem, én rákattanok a karácsonyi dekor cukrokra. Azzal vigasztalom magam, hogy a nagyobb részét majd elsütjük mézeskalácskor. De hogy addig se unatkozzanak a cukorkák, csináltam medált belőlük.

 Még ez is alakul majd, szeretnék gyöngyöket szerelni az aljára, úgyhogy folyt. köv.

Miután a múltkor sikeresen nem gyújtottam fel a házat a parafagyurmával, roppant bátran nekiálltam egy újabb üreges projektnek. Parafából készítettem cseppformát, és száradás után azt borítottam be vékonyra nyújtott gyurmával. Vágtam rá csepp alakú ablakokat, és a belsejét kristállyal töltöttem fel.

14. Újrafelhasználás

Persze, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de ennek most semmi köze ehhez. Csak szólok. Volt viszont pár régi projektem, amiket nem fejeztem be, vagy inkább el sem kezdtem. Borz mandzsettagombjaiból maradt két, lyukkal ellátott négyzet. Ezek voltak azok, amelyek meghajlottak száradás közben. Kicsit reszeltem rajtuk, műgyantáztam, és kész is. Ez egy medál egyébként. Tervben volt, hogy az aljára teszek még egy gyöngyöt, de amit eredetileg gondoltam, az végül nem tetszett.

 

Aztán tettem rá másik gyöngyöket, de még most sem az igazi.

Néhány hónapja, mikor még javában kísérleteztem "hogyan műgyantázzunk bármit" tárgykörben, rémesen elrontottam egy medált. Akkor napokig áztattam oldószerben, meg furkáltam, meg piszkáltam, mire végre lejött az undormány. Ebben aztán annyira elfáradtam, hogy hónapokig hozzá sem nyúltam. De a minap eszembe jutott, és persze feltétlenül szerettem volna kipróbálni az új, karácsonyi dekor cukrokat is. Íme a hópihe-hibrid, keretben.

És így néztek ki együtt, de már nem.