Ó, tavasz van! Martini rosato reklám megvan? Egyébként ez most reklám? Nah, nem buzdítok senkit, hogy ilyesmit igyék, én főleg ilyet nem iszom. Pláne, hogy van Vayi. Körte van a címkéjén. Körte. :-) A kedvenc homokozó formám. Anyukám mindig meséli, hogy olyan két éves lehettem, mikor tökéletes körtét alkottam. Fekete zsírkrétával. A vadiúj, hófehér gardróbszekrény oldalára. Vagyis már nagyon korán megmutatkozott a körte-imádatom. Lapozzunk.
Szóval a tavasz, és a La Vie en Rose a martini reklámból bekúszott hozzám is. Jöjjenek tehát a romantikus énem alkotásai.
Muszáj ezzel eldicsekednem. A hálós-rózsás gyűrűből csináltam hálós-lepkéset is (ez valid, azért, lássuk be). Még nekem is tetszik:
Ne lapozzatok, még nem fejeztem be!
Még a kezdet kezdetén csináltam egy csöves gyűrűt. Lehet, hogy írtam róla, most lusta vagyok visszaolvasni. Egész jó elgondolásnak tűnt. Viszont akkor még nem fedeztem fel a műgyantát, és azt gondoltam, hogy majd feltöltöm álzománc porral, blablabla. Végül is egy rémes kudarc lett, és nem tudtam, hogy szabadulok meg a csövekbe pakolt rémálomtól. De aztán a forrasztó lámpa ezt is megoldotta, és az ezüstön kívül mindent kiégetett a gyűrűből. Lángolt, füstölt és borzasztó szagot árasztott. De megérte. Végül ilyen lett:
Történt pedig, hogy vásároltam egy kezdő üvegfusing szettet. Ebben sokféle üveg volt, meg eszköz, stb. Gondoltam, Kemenccel majd remek üvegeket olvasztunk. Mondjuk Kemenc nem így gondolta. Olvasztott két csodásat (sajnos véletlenül, ami azt jelenti, hogy nem tudom reprodukálni) és megszámlálhatatlan rémeset. Az volt a terv, hogy ezüst medálokba olvasztok szépséges dolgokat. Hát, sok mindenre rájöttem. Az ezüst megszínezi az üveget. A kéket és a zöldet nem, de a többit igen. (Ciao vibráló vörös.) Az üvegek számomra kiismerhetetlen hőfokon, kiismerhetetlenül vesznek fel formát és alakot. Volt üveg, amelyik túlcsordult a medálon, és volt, amelyik a tizedére ugrott össze. De nem adom fel. :-) Jönnek még jobbak. Addig itt egy, hírmondónak:
